2.rész

Sziasztok!
Hoztam a következő fejezetet. Ahhoz képest , hogy nemrég nyitottam, már a látogatottság viszonylag nagy, de komit csak egy ember írt még.Nagyon köszönöm neki és annyira megörültem, hogy még ma felraktam a részt.♥ Remélem tetszeni fog!:))
puszi xx

/Claire szemszöge/

Nem éppen erre a válaszra számítottam. Már elképzeltem, ahogy a lányokkal az első sorban sikítozunk és hallgatjuk a fiúk zenéjét, de nem, amikor lesz a koncert én valószínűleg otthon fogok gubbasztani. Ez olyan igazságtalan. De hisz ez csak egy koncert, miért tör le ennyire? Hát mert a kedvenc bandád te hülye. Remek, úgy tűnik, már kezdek meghülyülni, magammal veszekszem. Lilire néztem, ő sem volt feldobódva, de ahogy láttam Bogi se. Bogi nagyon szomorú volt, láttam az arcán, hogy magát hibáztatja.

-Annyira sajnálom. Nem akartalak titeket hitetgetni – mondta szomorúan.

-Héé. Nyugi. Nem a te hibád és különben is csak egy koncert, lesz még több alkalom – kacsintottam rá.

Úgy láttam, hogy jobb kedve lett.

Még egy kicsit hülyültünk a csajokkal, One Direction-t hallgattunk, amikor Lili idegesen megszólalt

-Őőő..nem akarok bunkó lenni, de nagyon megharagudnátok, ha én most elmennék. Máté elhívott moziba utána pedig vacsoráznánk egyet.

-Hogy miiii?! - ordítottunk egyszerre Bogival - és mégis mikor szándékoztad ezt elmondani? - majd megőrültünk a kíváncsiságtól  - addig nem mész sehova amíg el nem meséled a részleteket.

-Okééé - nevetett a barátnőm – az úgy volt, hogy mentem tesi órára, Máté meg épp onnan jött és mivel eléggé szűk a folyosó,  mint tudjátok, ki akartuk egymást kerülni, de sehogy sem sikerült és akkor mondta hogy ha ennyire nem bírjuk ki egymás nélkül akkor esetleg ma elmehetnénk valahova kettesben.

-Jajj de aranyos. Bárcsak én is találnék egyszer egy ilyen fiút – áradoztam – na jól van nem is tartunk fel tovább. Siess készülődni. Aztán  szép legyél nekem. Egyébként irtó aranyos pasit fogtál ki és ezzel nem arra célzok, hogy jól néz ki. Na jó arra is, de azt hallottam hogy nagyon kedves, igaz hogy mindenki előtt játsza a nagy, egós kosarast, de tud ő kedves is lenni – kacsintottam barátnőmre, mire ő elmosolyodott.

-Oké. Sziasztok – köszönt el tőlünk és pár másodperc múlva már itt se volt.

-Azt hiszem én is megyek, mert megígértem anyának hogy ötre hazaérek, de ahogy látom ez már nem fog sikerülni – néztem az órára, ami fél hetet mutatott.

Én is elköszöntem Bogitól és elindultam haza. 

Útközben megcsörrent a telefonom. Anya megkért, hogy menjek el egy boltba és vegyek kenyeret. Tudtam, hogy nemsoká kellene itt lennie egy boltnak. Áá meg is láttam, de zárva volt. Miközben azon gondolkozta, hogy hol lehet még nyitva bolt, a közelben hangos sikításra lettem figyelmes. A pláza előtt hatalmas tömeg volt. Ahogy közelebb mentem alig akartam hinni a szememnek. A One Direction-t pillantottam meg. Alig hittem a szememnek. Szerintem éppen vásárolni indultak volna, ha a lányok nem állítják meg őket. Én is odamentem. A sikítozó lánytömegen valahogy előreverekedtem magam. Ahogy megláttam Harry-t elállt a lélegzetem. Élőben még édesebb. Göndör haja kicsit kócos volt, de ettől független még így is jól nézett ki. Zöld szeme csillogott, ahogy a napsugarak ráestek. Gyönyörű szemei vannak. Az arcán egy kicsit erőltetett mosoly volt, de alig lehetett észrevenni. A többi fiú arcán is valami hasonlót véltem felfedezni. Éppen az egyik lánnyal fényképezkedett Harry és amikor megcsinálták a képet, hirtelen felém fordult. A szája tátva maradt. Nem értettem, hogy mi olyan érdekes rajtam és inkább próbáltam összeszedni a bátorságomat, ami sikerült is egy kicsit. Megszólaltam, persze angolul. Most végre előnyömre válik,hogy angolul is perfektül beszélek.

-Szia. Készíthetnénk egy közös fotót? –kérdeztem, de közben a szívem majd kiugrott a helyéről.

/Harry szemszöge/

A fiúkkal kitaláltuk, hogy délután elmegyünk vásárolgatni a plázába. Az út egész kellemesen telt, néha állítottak le öt percekre, ami tűrhető volt. Nos a bejáratnál már kevésbé nevezném tűrhetőnek a helyzetet. Ahogy a plázához értünk vagy száz sikítozó lány vett minket körbe. Kénytelenek voltunk megállni és fotózkodni, autógrammot osztogatni. Nem mintha nem szeretnénk a rajongóinkat, de azért néha mi is vágyunk egy kis nyugalomra.

Már azt sem tudom, hogy hanyadik képen kellett vigyorognom. Már a szám is fájt és nem szeretek mű mosolyogni. Egy kép után a kelleténél gyorsabban fordultam meg és egy lánnyal találtam szembe magam. Még az állam is leesett. Gyönyörű volt. Barna haja zuhatagként omlott a vállára, és azok a mogyoróbarna szemek. Csak úgy csillogtak az örömtől, de láttam, hogy nem egy őrült rajongóval van dolgom. Valahogy más volt. Visszamosolyogtam rá, mire hófehér fogait is megmutatta. Úgy láttam, hogy egy kicsit zavarban volt, de aztán gyorsan megszólalt:

-Szia. Készíthetnénk egy közös fotót? – kérdezte. Jól beszélte a nyelvünket. Igaz hogy csak egy mondatot mondott de az akcentusán érződött.

-Persze – mosolyogtam rá én is.

-Köszi! – pirult el egy kicsit.

-Hé! Zayn csinálnál rólunk egy képet? De jó legyen ám!

-Óó hát persze Harry drágám. Én úgyis ráérek, velem úgyse akar senki fotózkodni – mondta ironikusan. Ezt valószínűleg Louis is meghallotta, mire elkezdett nyávogni:

-Harry, te megcsalsz?!

Zavartan a mellettem álló lányra néztem.

-Bocsi, de egy kicsit hülyék, de megnyugtatlak, én nem vagyok langyi - vigyorogtam

Erre a lány felnevetett, valahogy olyan őszinte nevetése volt, ami az én számra is mosolyt csalt. Zayn éppen, hogy megnyomta a gombot, amikor egy rajongó odajött és ellökte a lányt mellőlem,aki elesett, majd gyorsan odafurakodott mellém és elkezdett ölelgetni, és úgy csinált pár képet. Gyorsan leráztam és eszembe jutott, hogy Ő elesett, megfordultam de nem volt már a földön. A szememmel elkezdtem pásztázni a tömeget, de sehol sem találtam. Már kezdtem volna feladni amikor észrevettem egy jó húsz méterrel arrébb egy padon ücsörögni. Gyorsan odamentem Zayn-hez és elkértem a fényképezőt amit visszafogok szolgáltatni a tulajdonosának, azzal a hátsó szándékkal, hogy találkozhassak vele. Kiverekedtem magam a tömegből. Gyors tempóban mentem a lány felé. majd amikor odaértem megszólaltam:

-Ezt ott felejtetted - adtam oda a kamerát - egyébkét jól vagy? – kérdeztem aggódva, majd fogtam magam és leültem mellé.

Felnézett rám gyönyörű barna szemeivel. Most nem csillogtak annyira a szemei.

-Szia – erőltetett egy mosolyt a szájára – jól vagyok csak egy kicsit fáj a kezem de nem vészes.

-Szerintem jobb lenne ha megnézetnéd egy orvossal. – mosolyogtam vissza rá. Valahogy annyira megfogott ez a lány – bocsánat, de udvariatlan vagyok – kaptam észbe – Harry Styles vagyok. Te pedig..?

Erre felnevetett. Megint az az őszinte nevetés, jó volt hallani.

-Claire Holloway és tudom, hogy ki vagy – ráztunk kezet.

Nagyon szép neved van - erre a mondatomra elpirult - és ha szabad kérdeznem Claire, te idevalósi vagy, mert a neved alapján nem úgy tűnik és az angol tudásod alapján sem. Talán te is Angliában élsz? – csillantak fel a szemeim

-Igazából itt élek. Csak a nagyszüleim angolok, ezért két  éves koromig éltünk kint Londonban, de utána visszajöttünk mert apukám magyar.

-Áá értem. Szabad lesz? – mutattam a fényképezőgépre

-Persze – pirult el megint. Nem értettem. Ennyire zavarba hoznám?

Bekapcsoltam a gépet, hogy megnézhessük a képet, de sajnos nem sok minden látszódott, mivel elmosódott. Gondolom Zayn-t is lökdösték.

-A fenébe! Elmosódott a kép! –morogtam – na ezt nem hagyhatom annyiban – vigyorogtam. Közelebb ültem a lányhoz aki először meglepődött de utána kapcsolt  és elmosolyodott. Majd átkaroltam a derekát, a fényképezőt magunk felé fordítottam és megnyomtam a gombot.

/Claire szemszöge/

A fenébe, elmosódott a kép! – morogta – ezt nem hagyhatom annyiban – vigyorgott.

Közelebb ült hozzám. Először meglepődtem,de elmosolyodtam bár még mindig a sokk hatása alatt voltam. Mondjuk ki ne lenne, egy sztár közelében. Nem hittem volna, hogy Harry Sytles velem fog beszélgetni egy padon. Pont velem?! Csak egy átlagos lány vagyok. Ránéztem Harry-re. Olyan aranyos volt ahogy a fényképezővel babrált, valószínűleg észrevette, hogy őt nézem és felém fordult. Elmosolyodott majd átölelte a derekamat, a fényképezőt felénk fordította és megnyomta a gombot.

-Kész is van. Na nézzük a mesterművet- nevetett. Megnéztük a képet. Nem vagyok egy nagy egós, de ez rohadt jó lett. Ha valaki meglátná még akár azt is hihetné, hogy együtt vagyunk. Úristen milyen hülyeséget beszélek. Úgyse jöhetnék vele össze, hiszen ő egy világsztár. Én meg ki vagyok? Csak egy rajongó a sok közül.

-Egyébként jössz a koncertre? – kérdezte meg, ami kizökkentett a gondolkodásomból.

-Mi? Ja nem. Sajnos már elfogytak a jegyek, mire mi is akartunk venni. – vágtam fancsali képet.

-Ó, ezen könnyen tudok segíteni – elkezdett kotorászni a táskájába majd elővett pár jegyet – tessék. Nyújtotta át nekem. Szeretnél magaddal hozni valakiket? –kérdezte mosolyogva.

-Hát van két barátnőm, velük akartam a koncertre menni, de…de kifizessem a jegyet?

-Jajj nem kell...dehogy is... meg vagytok hívva. Na, vedd már el - nyomta a kezembe a három jegyet

-Vip?! tehát ez azt jelenti, hogy…- képedtem el.

-Igen. Még találkozni fogunk. Na gyere hazaviszünk. – fogta meg a kezem és felhúzott.

-De nem kell jól vagyok. Tényleg. Haza tudok menni- mondtam zavartan.

-Akkor máshogy mondom: hazavihetnénk? Tényleg sajnálom, hogy miattam elestél. Remélem már nem fáj a kezed- hadarta.

-Nem miattad volt – nyugtatgattam – az  a csaj volt túl fanatikus.

-Igen, de ha nem lennék híres, akkor ez nem történt volna meg. Miért te milyen rajongó vagy? Nem vagy fanatikus? –emelgette a szemöldökét.

-Haha. Képzeld én nem vagyok ilyen őrült sikítozó…- itt elnevettem magam,

-Mi olyan vicces? –kérdezte mosolyogva.

-Semmi,  csak eszembe jutott az a videó amin megdobtak egy izé tamponnal- nyögdécseltem nevetve

-Na jól van induljunk a kocsihoz- nevetett és elkezdett húzni az autó irányába.

Ahogy odaértünk a többi fiú is ott volt már. Az összes szem ránk szegeződött.

-Hé Harry be sem mutatod az új barátnődet? – vigyorogtak rám a fiúk.