1.rész

Sziasztok!

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog, egy kicsit rövid lett és az eleje egy kicsit lapos de megígérem, hogy utána már izgalmas részek lesznek. A következő részt valószínűleg egy kis csúszással hozom, mivel először szeretném ha páran rátalálnának a blogomra. Ha kérhetlek benneteket, akkor próbáljátok egy kicsit "terjeszteni" a blogom. És komizzatok is, mert ha nem komiztok, akkor nem tudom, hogy jó-e amit írok. Örülnék pár kominak, nem tart sokáig csak 1-2 percet vesz el az életetekből, de nekem nagyon sokat jelentene. Köszi:) Na de nem fecsegek feleslegesen tovább, itt is van a rész! :D

Puszi xx

/Claire szemszöge/

-Claire! Ébresztő! Elfogsz késni a suliból! – kiabált fel anya a szobámba.

 Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Ismét egy unalmas nap jön a suliban. Nem vagyok egy iskolakerülő típus, de ezt az év végi felhajtást nagyon nem csípem. Rengeteg tanulás, javítás, még több tanulás. A fürdőbe mentem, de amint megpillantottam magam a tükörben…hát gyönyörűen néztem ki, mit ne mondjak. Még jó, hogy van saját fürdőm. A hajamat kifésültem majd felkötöttem. Egy kis alapozót tettem fel és szempillaspirált is raktam. Nem szoktam magam agyonsminkelni, de a szempillaspirált sosem felejteném el. Gyorsan visszamentem a szobába és magamra kaptam egy fekete csőnadrágot, és egy fehér ujjatlan pólót.

Ahogy leértem a konyhába elég furcsa látvány fogadott. Tom rántottát csinált. Komolyan Tom éppen reggelit csinál?! Nem hittem a szememnek! Anya és apa csak mosolyogva nézték a bátyámat. Nem tudom milyen fejet vághattam, de biztos furát, mert Tom kérdőn felvonta a szemöldökét, amikor rám nézett.

-Na mi van?! Én már nem is sütögethetek kedvemre? – kérdezte egy nagy mosollyal a száján.

-Óó, dehogynem – mondtam nevetve én is.

5 perc múlva már kész is volt a rántotta (megjegyezném kicsit furcsa szaga volt), de nem akartam megbántani így nem említettem meg. Én is meglepődtem, de kifejezetten finom volt. Miután megreggeliztünk, Tom-mal elindultam a suliba. A suli kapujában elváltunk, én meg odamentem a legjobb barátnőimhez: Lilihez és Bogihoz. Lili egy kicsit visszahúzódó eleinte félős, de ha jobban megismeri az ember, akkor rájön milyen lány is valójában. Vele minden gondomat megtudom beszélni. Tipikus szőke hajú, kék szemű. Bogi egy külön kategória. Pörgős, bulizni akar, hiperaktív, de vele is lehet lelkizni. Teljesen Lili ellentéte: barna haj, barna szem. Nagy mosollyal az arcukon fogadtak.

-Szia Claire! – köszöntek kórusban.

-Sziasztok! Mizu? – kérdeztem

-Annyira utálom a hétfőt! – nyávogott Lili, de abban a pillanatban elment mellettünk Máté a suli „szépfiúja” és rámosolygott Lilire - bár ha jobban belegondolok…annyira mégsem rossz – mondta széles vigyorral az arcán.

Bogival összenéztünk és elkezdtünk nevetni. Lili egy kicsit megszeppent, de pár másodperc múlva már ő is velünk nevetett. Hallottuk a csengőt így gyorsan berohantunk az épületbe, és éppen, hogy beértünk a tanár előtt. Matek óra volt. Annyira-de annyira utálom a matekot. Az óra unalmasan telt. Bármi máshoz lett volna kedvem, mint itt ülni. Így inkább elővettem a telefonomat és elkezdtem netezni. A sztár híreket bújtam, amikor kiadott egy One Direction-os cikket. Nagyon szeretem a fiúkat. Olyan jó hangjuk van és emellett még jól is néznek ki. Éppen kezdtem volna olvasni, de a tanár félbeszakította a gondolatmenetemet.

-Claire! Szóval akkor mi lett a kettes feladat végeredménye?

-Hát..őő..izé..én még nem fejeztem be a kettest – nyögdécseltem.

Páran elkezdtek nevetni mivel látták a telefont a kezemben, de nem szóltak. A tanár megcsóválta a fejét és tovább folytatta az órát. Jobbnak láttam elrakni a telefont és figyelni. Kettő körül végre vége lett az óráknak. 

Siettem a kapuhoz, mivel Liliékkel mindig itt várjuk be egymást. Ahogy odaértem, Bogi rögtön letámadott:

-Szerinted ki fog jönni Magyarországra koncertet adni? Na ki?!

-Honnan tudnám? – vágtam értetlen képet.

-Ugye a One Direction-nak most van az európai turnéja és beraktak még egy állomást ami történetesen Magyarország!

-Komolyan? Mikor? Hol? Dejóóó – teljesen bezsongtam.

-Igen – nevetett Lili – most szombaton lesz, de jó lenne sietni, mert úgy hallottam, hogy már alig van jegy.

Bogi ránk nézett: - Emiatt ne aggódjatok! Apu is menedzser és segít a fiúknak, szóval tud jegyeket szerezni.

-Olyan jó volna – áradoztam.

Miután kibeszéltük, hogy milyen szuper lenne és már fájt a szánk a sok mosolygástól, akkor mindenki elindult haza. Az úton végig a koncerten gondolkoztam. Szerintem pár ember hülyének is nézett, hogy miért mosolygok magamban, de annyira nem izgatott. 

Ahogy hazaértem anya fogadott:

-Szia kislányom! Milyen volt a suli? Történt valami?

-Hát a suliban nem történt semmi, de képzeld a kedvenc együttesem a One Direction jön koncertezni. Ugye elmehetek majd a koncertre, szombaton lesz, szóval másnap nincs suli. Léééci. – a biztonság kedvéért a kölyökkutya szemeimet is bevetettem.

Erre anya elkezdett nevetni. Nem tudtam hova tenni, de megszólalt:

-Persze, hogy elmehetsz – mondta mosolyogva – tudom, hogy szereted őket…talán egy kicsit túlságosan is – kezdett el megint nevetni.

-Héé. Én nem vagyok ilyen őrült fanatikus. Én nem dobálom fel a színpadra a melltartómat és egyéb ruhadarabjaimat. Szerinted az ilyenek normálisak?! – mondtam „felháborodva”.

Anya ezen csak jót mosolygott. De tényleg hihetetlen, hogy mit csinál pár rajongó. Múltkor is láttam egy videót, amin Harry-t megdobják egy tamponnal. Egy tamponnal?! Ez most komoly?! Oké bevallom vicces, de szegényt sajnálom egy kicsit, bár nem tudom, hogy ő sajnálja-e. :D A csapatból  ő a kedvencem.  Nagyon jó hangja van, a hideg is kiráz, ha meghallom a hangját. Szerintem nagyon tehetséges és mindezek mellett még jól is néz ki. Imádom a zöld szemeit és a göndör hajával még édesebb. Áhh olyan cuki, DE nem vagyok megszállott! :)

Felmentem a szobámba és éppen kezdtem volna tanulni, amikor kaptam egy SMS-t Bogitól: „Gyere át hozzám! Fontos! Lili is itt lesz.” Remélem, hogy a koncertjegyeket akarja megmutatni. Gyorsan lefutottam a földszintre és anyának kiabáltam, hogy átmegyek Bogihoz, de öt előtt még hazaérek. Meg sem várva a választ kimentem az ajtón. Ahogy odaértem, szinte berontottam a házba.

-Na, van jegy?! – támadtam le.

-Neked is szia! – mondta gúnyosan Lili.

Bogi elkezdett nevetni: -Honnan veszed,hogy erről akartam beszélni?

-Jajj, mi lehetne más ilyen sürgős? – kérdeztem kicsit zavartan.

-Jól van, erről akartam beszélni…szóval...elfogytak a jegyek, már két napja nincs és sehol sem kapható, pedig apu direkt az első sorba akart nekünk jegyet szerezni – hajtotta le a fejét egy sóhaj kíséretében.