Szünet!

Kész! Kiakadtam, szerintem senki sem olvassa a blogomat, mert van egy kis nézettség, de ők sem írnak komit. Olyan mintha magammal beszélgetnék. Ettől függetlenül még írom a részeket, de majd felteszem, ha 2-3 ember ír komit, mert szeretném tudni, hogy jó-e a történet, vagy hagyjam a fenébe.
A negyedik részt majd a jövő hét elő felében (csütörtökig) felrakom, de utána meglátjuk mi lesz.
Most akkor szüneteltetem a blogot, hátha addig páran rátalálnak az oldalra és érdeklődnek.
Sajnálom, hogy ilyen hamar vége, de kb. 150 volt a látogatottság az első héten és 1! ember írt komit.
Bocsánat.
Puszi. xX 

3.rész

Sziasztok!

Meghoztam a részt, bocsi a késésért, csak sok dolgozatot írtunk a héten és muszáj volt tanulni. Az viszont egy kicsit elszomorít, hogy alig kapok komit...jobban mondva egyet-egyet kaptam, amit köszönök, de a látogatottság nagyobb. Csak egy percbe telne az egész és én is tudnám, hogy jó az amit írok vagy nem jó. 

u.i.: Bocsi az estleges hibákért! :D

Puszi xX

/Claire szemszöge/

-Harry! Be sem mutatod az új barátnődet? – kérdezték a többiek kórusban

Mind a ketten elpirultunk, majd Harry szólalt meg.
-Tulajdonképpen ő nem a barátnőm. Srácok, ő itt Claire Holloway. Claire, ők pedig Liam, Louis, Niall és Zayn, de gondolom tudtad a nevüket – mosolygott rám.

-Hát nem tudom honnan vetted, hogy tudtam a nevüket – nevettem

Beszálltunk a kocsiba. A többi fiú is nagyon kedves volt velem.  Mindenfélét kérdeztek. Már az út első felében jól megismertem őket. Liam egy kicsit visszahúzódó volt, de ugyanakkor vele lehet beszélgetni, ha komoly a dolog, de a hülyeségben is benne van. Zayn az az érzelgős típus, de ő se százas. Niall…hát ő a banda bohóc helyettese, de Louis túl tesz rajta. Az a srác csak ontja magából a hülyeséget és amikor Harry-vel összeeresztik őket. Igen, Harry…nagyon jó fej srác, ő is hülye a maga módján, de imádom. Első látásra megfogott, de néha olyan furcsa érzésem van amikor vele vagyok, csak Louis ne legyen féltékeny. Ezen jót mosolyogtam magamban. Liam észre is vette.

-Mi olyan vicces? – gördült mosolyra a szája

-Semmi. Csak jó kedvem van.

-Héé Claire! Ez itt mi? – mutatott az egyik kezére Louis, amivel egy kacsát, vagy nem tudom mit utánzott.

-Egy hápogó kacsa?!

-Nem! – nevetett. Ezt a többiek sem bírták ki röhögés nélkül.

-Akkor egy liba? Pulyka? Csirke? Több madár jelenleg nem jut az eszembe.

-Ez egy agyevő nünüke!

-Mi? – ez most komolyan szórakozik velem?

-Agyevő nünüke – jelentette ki, olyan természetességgel, mintha ez normális lenne – és mi lesz ha bemegy ide? – tartotta a kezét a fejemhez, de még mindig hápogott a kezével.

-Louis! Te most szórakozol velem? Harry komolyan, mi baja van? Valaki? – nevettem fel kínomban

-Szóval mi lesz, ha bemegy a fejedbe az agyevő nünüke? ÉHEN HAL! – visította Louis, mire a többiek is nevetni kezdtek

Először nem esett le. Csak bambán ültem magam elé nézve, de aztán nagyot koppant.

-Auu. Ez fájt Louis! Úristen! – olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy már szúrt az oldalam. Persze a fiúk meg rajtam nevettek. A végén már ott fetrengtünk a kocsiba egymáson. Nagyon megkedveltem a őket. Sosem voltak fiú barátaim, de ők most kárpótolják a kihagyott éveket is. Olyan, mintha már  ezer éve ismerném őket.

A házunkhoz érve két-két puszival köszöntem el tőlük. Amikor Harry jött, már megint az a furcsa érzés tört rám. Kiszálltam a kocsiból, de Harry még utánam szólt.

-Hé! Esetleg megadhatnád a telefon számod, hogy a...biztonság kedvéért meglegyen...persze csak ha szeretnéd - nyögte ki zavartan

A többiek egyből elkezdtek ’Húúú’-zni, de én csak kinyújtottam rájuk a nyelvüket, majd gyorsan bepötyögtem a számomat Harry telefonjába és elindultam a házba.

-Szia Claire!

-Sziasztok! –fordultam vissza és nagy mosollyal az arcomon integettem nekik. A sofőr elhajtott.

Beszaladtam a házba, majd egyből ledobtam a táskámat. Ez volt életem legjobb napja. Pont a koncertjegy miatt szomorkodva sétálgatok az utcán, amikor meglátom azokat akik miatt szomorkodom, pontosabban a koncertjük miatt. Eléggé hihetetlen, de mégis megtörtént. Ismerem a One Direction-t, személyesen is. Persze nem fogom elmondani senkinek se csak a két barátnőmnek. Ismerem az embereket. Eddig nem voltam menő ,de most biztos nyaggatnának, hogy mutassam be őket nekik. Na ezt az örömet biztos nem adom meg nekik! A fellegekben úsztam, na és Harry! Annyira édes. Amit nagyon is imádok benne az a haja! Olyan kis fura haja van de ez teszi őt még cukibbá! Nekem nagyon bejön. A hangja, a stílusa, a szeme, szóval mindene. Ráadásként attól, hogy sztár lett még ugyanolyan kedves, nem szállt el magától. Mindig is az ilyen fiúk vonzottak. Te jó isten! Nekem tetszik?…Nem, nem ez hülyeség. Ezt a gondolatot gyorsan ki is vertem  a fejemből. A további morfondírozásomat anya állította meg.

-Hoztál kenyeret?

Teljesen kiment a fejemből. Basszus, de mondjuk egy ilyen élmény után ki emlékezne ilyen kis apróságra.

-Bocsi anyu, de elfelejtettem venni, de szerintem ha meghallgatsz, tuti megérted.

Részletesen elmeséltem neki mindent. Anya csak kikerekedett szemmel hallgatta a sztorimat. Néha elmosolyodott. Miután elmeséltem neki mindent, a szobámba sprinteltem. Bekapcsoltam a laptopot és vártam Bogit meg Lilit, hogy feljöjjenek MSN-re. Amíg vártam, addig felmentem twiterre és láttam, hogy Harry „követ”, egyből „vissza követtem”, majd így a többi fiúval is. Mikor meguntam a várakozást, elmentem fürdeni. Tele engedtem a kádat, belemásztam és ha az időérzékem nem csal, bő fél óráig áztattam magam. Jól esett egy kicsit lazítani. Mire visszaértem a géphez, láttam, hogy fent vannak a lányok. Gyorsan rájuk is írtam.

Claire üzenete:

-Sziasztok! Holnap beszélnünk kell!:) Nagyon fontos! :D

Bogi üzenete:

-Sziasztok! Miről? Mi történt? Jó vagy rossz?

Claire üzenete:

-Majd holnap megtudjátok. Nem MSN téma! :P

Lili üzenete:

Haliiiii!:D Na, ne kínozz tűkön ülök! Mond már!

Claire üzenete:

-Nem! Mondom, hogy ezt élőben kell elmondanom! Most megyek is, mert hulla vagyok. Puszi, sziasztok:))

Bogi üzenete:

Szia.puszi

Claire kilépett a beszélgetésből.

Lili üzenete:

Szerinted mi lehet ilyen fontos? :o

Bogi üzenete:

Nem tudom, de holnap megtudjuk! Bocsi, most én is megyek.

Lili üzenete:

Okés! ;) sziaa.

/Harry szemszöge/

Amióta elköszöntem Claire-től, azóta csak ő jár a fejemben. Egyszerűen nem tudok nem rá gondolni. A barna szemei, az illata elvarázsol. Érzem, hogy ő más mint a többi lány. Amikor mellette vagyok, úgy érzem, hogy teljes lehetek. Még sosem érzetem ilyet egy lány iránt sem. A mosolya még jobban megfogott. Az is olyan őszinte. Sokat gondolkodtam rajta, hogy én is bejöhetek-e neki, de nem tudom. Néha elpirul ha ránézek, de ez bármit jelenthet, hiszen lehet, hogy csak azért pirul el, mert sztár vagyok.

-Harry? Harry!? – Louis meglóbálta előttem a kezét – Már vagy fél perce hozzád beszélek, de nem is reagálsz. Mi van veled?

-Semmi. Jól vagyok!

-Igeeen. Persze. Nekem meg az van a homlokomra írva, hogy: hülye – forgatta a szemét Zayn

-Látod?! Mondtam  hogy jól vagyok! - nevettem

-Na! Most komolyan mi van? – kérdezte Liam – utoljára akkor voltál ilyen, amikor…na neee…te most…neked bejön Claire, igazam van? – mosolyodott el Liam

-Hát…nagyon kedves és aranyos lánynak tűnik – motyogtam zavartan

-Nem utolsó sorban csinos is- kacsintott rám Niall, mire én egy fura nézést küldtem felé, egyből elkezdett mentegetőzni – érted mire gondoltam, szerintem próbáld meg, ahogy én látom te is tetszel neki

-Nem is tudom. Honnan veszed? – kérdeztem aggódva

-Női megérzés – mondta természetességgel a szőkeség

Erre mindenki felnevetett. Az este további részében, szokásunkhoz híven hülyültünk. Mikor már mindenki elfáradt és a koncert is holnap lesz, így lefeküdtünk aludni.

2.rész

Sziasztok!
Hoztam a következő fejezetet. Ahhoz képest , hogy nemrég nyitottam, már a látogatottság viszonylag nagy, de komit csak egy ember írt még.Nagyon köszönöm neki és annyira megörültem, hogy még ma felraktam a részt.♥ Remélem tetszeni fog!:))
puszi xx

/Claire szemszöge/

Nem éppen erre a válaszra számítottam. Már elképzeltem, ahogy a lányokkal az első sorban sikítozunk és hallgatjuk a fiúk zenéjét, de nem, amikor lesz a koncert én valószínűleg otthon fogok gubbasztani. Ez olyan igazságtalan. De hisz ez csak egy koncert, miért tör le ennyire? Hát mert a kedvenc bandád te hülye. Remek, úgy tűnik, már kezdek meghülyülni, magammal veszekszem. Lilire néztem, ő sem volt feldobódva, de ahogy láttam Bogi se. Bogi nagyon szomorú volt, láttam az arcán, hogy magát hibáztatja.

-Annyira sajnálom. Nem akartalak titeket hitetgetni – mondta szomorúan.

-Héé. Nyugi. Nem a te hibád és különben is csak egy koncert, lesz még több alkalom – kacsintottam rá.

Úgy láttam, hogy jobb kedve lett.

Még egy kicsit hülyültünk a csajokkal, One Direction-t hallgattunk, amikor Lili idegesen megszólalt

-Őőő..nem akarok bunkó lenni, de nagyon megharagudnátok, ha én most elmennék. Máté elhívott moziba utána pedig vacsoráznánk egyet.

-Hogy miiii?! - ordítottunk egyszerre Bogival - és mégis mikor szándékoztad ezt elmondani? - majd megőrültünk a kíváncsiságtól  - addig nem mész sehova amíg el nem meséled a részleteket.

-Okééé - nevetett a barátnőm – az úgy volt, hogy mentem tesi órára, Máté meg épp onnan jött és mivel eléggé szűk a folyosó,  mint tudjátok, ki akartuk egymást kerülni, de sehogy sem sikerült és akkor mondta hogy ha ennyire nem bírjuk ki egymás nélkül akkor esetleg ma elmehetnénk valahova kettesben.

-Jajj de aranyos. Bárcsak én is találnék egyszer egy ilyen fiút – áradoztam – na jól van nem is tartunk fel tovább. Siess készülődni. Aztán  szép legyél nekem. Egyébként irtó aranyos pasit fogtál ki és ezzel nem arra célzok, hogy jól néz ki. Na jó arra is, de azt hallottam hogy nagyon kedves, igaz hogy mindenki előtt játsza a nagy, egós kosarast, de tud ő kedves is lenni – kacsintottam barátnőmre, mire ő elmosolyodott.

-Oké. Sziasztok – köszönt el tőlünk és pár másodperc múlva már itt se volt.

-Azt hiszem én is megyek, mert megígértem anyának hogy ötre hazaérek, de ahogy látom ez már nem fog sikerülni – néztem az órára, ami fél hetet mutatott.

Én is elköszöntem Bogitól és elindultam haza. 

Útközben megcsörrent a telefonom. Anya megkért, hogy menjek el egy boltba és vegyek kenyeret. Tudtam, hogy nemsoká kellene itt lennie egy boltnak. Áá meg is láttam, de zárva volt. Miközben azon gondolkozta, hogy hol lehet még nyitva bolt, a közelben hangos sikításra lettem figyelmes. A pláza előtt hatalmas tömeg volt. Ahogy közelebb mentem alig akartam hinni a szememnek. A One Direction-t pillantottam meg. Alig hittem a szememnek. Szerintem éppen vásárolni indultak volna, ha a lányok nem állítják meg őket. Én is odamentem. A sikítozó lánytömegen valahogy előreverekedtem magam. Ahogy megláttam Harry-t elállt a lélegzetem. Élőben még édesebb. Göndör haja kicsit kócos volt, de ettől független még így is jól nézett ki. Zöld szeme csillogott, ahogy a napsugarak ráestek. Gyönyörű szemei vannak. Az arcán egy kicsit erőltetett mosoly volt, de alig lehetett észrevenni. A többi fiú arcán is valami hasonlót véltem felfedezni. Éppen az egyik lánnyal fényképezkedett Harry és amikor megcsinálták a képet, hirtelen felém fordult. A szája tátva maradt. Nem értettem, hogy mi olyan érdekes rajtam és inkább próbáltam összeszedni a bátorságomat, ami sikerült is egy kicsit. Megszólaltam, persze angolul. Most végre előnyömre válik,hogy angolul is perfektül beszélek.

-Szia. Készíthetnénk egy közös fotót? –kérdeztem, de közben a szívem majd kiugrott a helyéről.

/Harry szemszöge/

A fiúkkal kitaláltuk, hogy délután elmegyünk vásárolgatni a plázába. Az út egész kellemesen telt, néha állítottak le öt percekre, ami tűrhető volt. Nos a bejáratnál már kevésbé nevezném tűrhetőnek a helyzetet. Ahogy a plázához értünk vagy száz sikítozó lány vett minket körbe. Kénytelenek voltunk megállni és fotózkodni, autógrammot osztogatni. Nem mintha nem szeretnénk a rajongóinkat, de azért néha mi is vágyunk egy kis nyugalomra.

Már azt sem tudom, hogy hanyadik képen kellett vigyorognom. Már a szám is fájt és nem szeretek mű mosolyogni. Egy kép után a kelleténél gyorsabban fordultam meg és egy lánnyal találtam szembe magam. Még az állam is leesett. Gyönyörű volt. Barna haja zuhatagként omlott a vállára, és azok a mogyoróbarna szemek. Csak úgy csillogtak az örömtől, de láttam, hogy nem egy őrült rajongóval van dolgom. Valahogy más volt. Visszamosolyogtam rá, mire hófehér fogait is megmutatta. Úgy láttam, hogy egy kicsit zavarban volt, de aztán gyorsan megszólalt:

-Szia. Készíthetnénk egy közös fotót? – kérdezte. Jól beszélte a nyelvünket. Igaz hogy csak egy mondatot mondott de az akcentusán érződött.

-Persze – mosolyogtam rá én is.

-Köszi! – pirult el egy kicsit.

-Hé! Zayn csinálnál rólunk egy képet? De jó legyen ám!

-Óó hát persze Harry drágám. Én úgyis ráérek, velem úgyse akar senki fotózkodni – mondta ironikusan. Ezt valószínűleg Louis is meghallotta, mire elkezdett nyávogni:

-Harry, te megcsalsz?!

Zavartan a mellettem álló lányra néztem.

-Bocsi, de egy kicsit hülyék, de megnyugtatlak, én nem vagyok langyi - vigyorogtam

Erre a lány felnevetett, valahogy olyan őszinte nevetése volt, ami az én számra is mosolyt csalt. Zayn éppen, hogy megnyomta a gombot, amikor egy rajongó odajött és ellökte a lányt mellőlem,aki elesett, majd gyorsan odafurakodott mellém és elkezdett ölelgetni, és úgy csinált pár képet. Gyorsan leráztam és eszembe jutott, hogy Ő elesett, megfordultam de nem volt már a földön. A szememmel elkezdtem pásztázni a tömeget, de sehol sem találtam. Már kezdtem volna feladni amikor észrevettem egy jó húsz méterrel arrébb egy padon ücsörögni. Gyorsan odamentem Zayn-hez és elkértem a fényképezőt amit visszafogok szolgáltatni a tulajdonosának, azzal a hátsó szándékkal, hogy találkozhassak vele. Kiverekedtem magam a tömegből. Gyors tempóban mentem a lány felé. majd amikor odaértem megszólaltam:

-Ezt ott felejtetted - adtam oda a kamerát - egyébkét jól vagy? – kérdeztem aggódva, majd fogtam magam és leültem mellé.

Felnézett rám gyönyörű barna szemeivel. Most nem csillogtak annyira a szemei.

-Szia – erőltetett egy mosolyt a szájára – jól vagyok csak egy kicsit fáj a kezem de nem vészes.

-Szerintem jobb lenne ha megnézetnéd egy orvossal. – mosolyogtam vissza rá. Valahogy annyira megfogott ez a lány – bocsánat, de udvariatlan vagyok – kaptam észbe – Harry Styles vagyok. Te pedig..?

Erre felnevetett. Megint az az őszinte nevetés, jó volt hallani.

-Claire Holloway és tudom, hogy ki vagy – ráztunk kezet.

Nagyon szép neved van - erre a mondatomra elpirult - és ha szabad kérdeznem Claire, te idevalósi vagy, mert a neved alapján nem úgy tűnik és az angol tudásod alapján sem. Talán te is Angliában élsz? – csillantak fel a szemeim

-Igazából itt élek. Csak a nagyszüleim angolok, ezért két  éves koromig éltünk kint Londonban, de utána visszajöttünk mert apukám magyar.

-Áá értem. Szabad lesz? – mutattam a fényképezőgépre

-Persze – pirult el megint. Nem értettem. Ennyire zavarba hoznám?

Bekapcsoltam a gépet, hogy megnézhessük a képet, de sajnos nem sok minden látszódott, mivel elmosódott. Gondolom Zayn-t is lökdösték.

-A fenébe! Elmosódott a kép! –morogtam – na ezt nem hagyhatom annyiban – vigyorogtam. Közelebb ültem a lányhoz aki először meglepődött de utána kapcsolt  és elmosolyodott. Majd átkaroltam a derekát, a fényképezőt magunk felé fordítottam és megnyomtam a gombot.

/Claire szemszöge/

A fenébe, elmosódott a kép! – morogta – ezt nem hagyhatom annyiban – vigyorgott.

Közelebb ült hozzám. Először meglepődtem,de elmosolyodtam bár még mindig a sokk hatása alatt voltam. Mondjuk ki ne lenne, egy sztár közelében. Nem hittem volna, hogy Harry Sytles velem fog beszélgetni egy padon. Pont velem?! Csak egy átlagos lány vagyok. Ránéztem Harry-re. Olyan aranyos volt ahogy a fényképezővel babrált, valószínűleg észrevette, hogy őt nézem és felém fordult. Elmosolyodott majd átölelte a derekamat, a fényképezőt felénk fordította és megnyomta a gombot.

-Kész is van. Na nézzük a mesterművet- nevetett. Megnéztük a képet. Nem vagyok egy nagy egós, de ez rohadt jó lett. Ha valaki meglátná még akár azt is hihetné, hogy együtt vagyunk. Úristen milyen hülyeséget beszélek. Úgyse jöhetnék vele össze, hiszen ő egy világsztár. Én meg ki vagyok? Csak egy rajongó a sok közül.

-Egyébként jössz a koncertre? – kérdezte meg, ami kizökkentett a gondolkodásomból.

-Mi? Ja nem. Sajnos már elfogytak a jegyek, mire mi is akartunk venni. – vágtam fancsali képet.

-Ó, ezen könnyen tudok segíteni – elkezdett kotorászni a táskájába majd elővett pár jegyet – tessék. Nyújtotta át nekem. Szeretnél magaddal hozni valakiket? –kérdezte mosolyogva.

-Hát van két barátnőm, velük akartam a koncertre menni, de…de kifizessem a jegyet?

-Jajj nem kell...dehogy is... meg vagytok hívva. Na, vedd már el - nyomta a kezembe a három jegyet

-Vip?! tehát ez azt jelenti, hogy…- képedtem el.

-Igen. Még találkozni fogunk. Na gyere hazaviszünk. – fogta meg a kezem és felhúzott.

-De nem kell jól vagyok. Tényleg. Haza tudok menni- mondtam zavartan.

-Akkor máshogy mondom: hazavihetnénk? Tényleg sajnálom, hogy miattam elestél. Remélem már nem fáj a kezed- hadarta.

-Nem miattad volt – nyugtatgattam – az  a csaj volt túl fanatikus.

-Igen, de ha nem lennék híres, akkor ez nem történt volna meg. Miért te milyen rajongó vagy? Nem vagy fanatikus? –emelgette a szemöldökét.

-Haha. Képzeld én nem vagyok ilyen őrült sikítozó…- itt elnevettem magam,

-Mi olyan vicces? –kérdezte mosolyogva.

-Semmi,  csak eszembe jutott az a videó amin megdobtak egy izé tamponnal- nyögdécseltem nevetve

-Na jól van induljunk a kocsihoz- nevetett és elkezdett húzni az autó irányába.

Ahogy odaértünk a többi fiú is ott volt már. Az összes szem ránk szegeződött.

-Hé Harry be sem mutatod az új barátnődet? – vigyorogtak rám a fiúk.

1.rész

Sziasztok!

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog, egy kicsit rövid lett és az eleje egy kicsit lapos de megígérem, hogy utána már izgalmas részek lesznek. A következő részt valószínűleg egy kis csúszással hozom, mivel először szeretném ha páran rátalálnának a blogomra. Ha kérhetlek benneteket, akkor próbáljátok egy kicsit "terjeszteni" a blogom. És komizzatok is, mert ha nem komiztok, akkor nem tudom, hogy jó-e amit írok. Örülnék pár kominak, nem tart sokáig csak 1-2 percet vesz el az életetekből, de nekem nagyon sokat jelentene. Köszi:) Na de nem fecsegek feleslegesen tovább, itt is van a rész! :D

Puszi xx

/Claire szemszöge/

-Claire! Ébresztő! Elfogsz késni a suliból! – kiabált fel anya a szobámba.

 Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Ismét egy unalmas nap jön a suliban. Nem vagyok egy iskolakerülő típus, de ezt az év végi felhajtást nagyon nem csípem. Rengeteg tanulás, javítás, még több tanulás. A fürdőbe mentem, de amint megpillantottam magam a tükörben…hát gyönyörűen néztem ki, mit ne mondjak. Még jó, hogy van saját fürdőm. A hajamat kifésültem majd felkötöttem. Egy kis alapozót tettem fel és szempillaspirált is raktam. Nem szoktam magam agyonsminkelni, de a szempillaspirált sosem felejteném el. Gyorsan visszamentem a szobába és magamra kaptam egy fekete csőnadrágot, és egy fehér ujjatlan pólót.

Ahogy leértem a konyhába elég furcsa látvány fogadott. Tom rántottát csinált. Komolyan Tom éppen reggelit csinál?! Nem hittem a szememnek! Anya és apa csak mosolyogva nézték a bátyámat. Nem tudom milyen fejet vághattam, de biztos furát, mert Tom kérdőn felvonta a szemöldökét, amikor rám nézett.

-Na mi van?! Én már nem is sütögethetek kedvemre? – kérdezte egy nagy mosollyal a száján.

-Óó, dehogynem – mondtam nevetve én is.

5 perc múlva már kész is volt a rántotta (megjegyezném kicsit furcsa szaga volt), de nem akartam megbántani így nem említettem meg. Én is meglepődtem, de kifejezetten finom volt. Miután megreggeliztünk, Tom-mal elindultam a suliba. A suli kapujában elváltunk, én meg odamentem a legjobb barátnőimhez: Lilihez és Bogihoz. Lili egy kicsit visszahúzódó eleinte félős, de ha jobban megismeri az ember, akkor rájön milyen lány is valójában. Vele minden gondomat megtudom beszélni. Tipikus szőke hajú, kék szemű. Bogi egy külön kategória. Pörgős, bulizni akar, hiperaktív, de vele is lehet lelkizni. Teljesen Lili ellentéte: barna haj, barna szem. Nagy mosollyal az arcukon fogadtak.

-Szia Claire! – köszöntek kórusban.

-Sziasztok! Mizu? – kérdeztem

-Annyira utálom a hétfőt! – nyávogott Lili, de abban a pillanatban elment mellettünk Máté a suli „szépfiúja” és rámosolygott Lilire - bár ha jobban belegondolok…annyira mégsem rossz – mondta széles vigyorral az arcán.

Bogival összenéztünk és elkezdtünk nevetni. Lili egy kicsit megszeppent, de pár másodperc múlva már ő is velünk nevetett. Hallottuk a csengőt így gyorsan berohantunk az épületbe, és éppen, hogy beértünk a tanár előtt. Matek óra volt. Annyira-de annyira utálom a matekot. Az óra unalmasan telt. Bármi máshoz lett volna kedvem, mint itt ülni. Így inkább elővettem a telefonomat és elkezdtem netezni. A sztár híreket bújtam, amikor kiadott egy One Direction-os cikket. Nagyon szeretem a fiúkat. Olyan jó hangjuk van és emellett még jól is néznek ki. Éppen kezdtem volna olvasni, de a tanár félbeszakította a gondolatmenetemet.

-Claire! Szóval akkor mi lett a kettes feladat végeredménye?

-Hát..őő..izé..én még nem fejeztem be a kettest – nyögdécseltem.

Páran elkezdtek nevetni mivel látták a telefont a kezemben, de nem szóltak. A tanár megcsóválta a fejét és tovább folytatta az órát. Jobbnak láttam elrakni a telefont és figyelni. Kettő körül végre vége lett az óráknak. 

Siettem a kapuhoz, mivel Liliékkel mindig itt várjuk be egymást. Ahogy odaértem, Bogi rögtön letámadott:

-Szerinted ki fog jönni Magyarországra koncertet adni? Na ki?!

-Honnan tudnám? – vágtam értetlen képet.

-Ugye a One Direction-nak most van az európai turnéja és beraktak még egy állomást ami történetesen Magyarország!

-Komolyan? Mikor? Hol? Dejóóó – teljesen bezsongtam.

-Igen – nevetett Lili – most szombaton lesz, de jó lenne sietni, mert úgy hallottam, hogy már alig van jegy.

Bogi ránk nézett: - Emiatt ne aggódjatok! Apu is menedzser és segít a fiúknak, szóval tud jegyeket szerezni.

-Olyan jó volna – áradoztam.

Miután kibeszéltük, hogy milyen szuper lenne és már fájt a szánk a sok mosolygástól, akkor mindenki elindult haza. Az úton végig a koncerten gondolkoztam. Szerintem pár ember hülyének is nézett, hogy miért mosolygok magamban, de annyira nem izgatott. 

Ahogy hazaértem anya fogadott:

-Szia kislányom! Milyen volt a suli? Történt valami?

-Hát a suliban nem történt semmi, de képzeld a kedvenc együttesem a One Direction jön koncertezni. Ugye elmehetek majd a koncertre, szombaton lesz, szóval másnap nincs suli. Léééci. – a biztonság kedvéért a kölyökkutya szemeimet is bevetettem.

Erre anya elkezdett nevetni. Nem tudtam hova tenni, de megszólalt:

-Persze, hogy elmehetsz – mondta mosolyogva – tudom, hogy szereted őket…talán egy kicsit túlságosan is – kezdett el megint nevetni.

-Héé. Én nem vagyok ilyen őrült fanatikus. Én nem dobálom fel a színpadra a melltartómat és egyéb ruhadarabjaimat. Szerinted az ilyenek normálisak?! – mondtam „felháborodva”.

Anya ezen csak jót mosolygott. De tényleg hihetetlen, hogy mit csinál pár rajongó. Múltkor is láttam egy videót, amin Harry-t megdobják egy tamponnal. Egy tamponnal?! Ez most komoly?! Oké bevallom vicces, de szegényt sajnálom egy kicsit, bár nem tudom, hogy ő sajnálja-e. :D A csapatból  ő a kedvencem.  Nagyon jó hangja van, a hideg is kiráz, ha meghallom a hangját. Szerintem nagyon tehetséges és mindezek mellett még jól is néz ki. Imádom a zöld szemeit és a göndör hajával még édesebb. Áhh olyan cuki, DE nem vagyok megszállott! :)

Felmentem a szobámba és éppen kezdtem volna tanulni, amikor kaptam egy SMS-t Bogitól: „Gyere át hozzám! Fontos! Lili is itt lesz.” Remélem, hogy a koncertjegyeket akarja megmutatni. Gyorsan lefutottam a földszintre és anyának kiabáltam, hogy átmegyek Bogihoz, de öt előtt még hazaérek. Meg sem várva a választ kimentem az ajtón. Ahogy odaértem, szinte berontottam a házba.

-Na, van jegy?! – támadtam le.

-Neked is szia! – mondta gúnyosan Lili.

Bogi elkezdett nevetni: -Honnan veszed,hogy erről akartam beszélni?

-Jajj, mi lehetne más ilyen sürgős? – kérdeztem kicsit zavartan.

-Jól van, erről akartam beszélni…szóval...elfogytak a jegyek, már két napja nincs és sehol sem kapható, pedig apu direkt az első sorba akart nekünk jegyet szerezni – hajtotta le a fejét egy sóhaj kíséretében.

Megnyitottam!

Sziasztok!
Hamarosan felkerül az első rész!
Addig is itt egy kis ízelítő:
"Sziasztok! Claire Holloway vagyok. 17 éves. Magyarországon élek. Igen tudom, furcsa nevem van, de a nagymamám angol, nagypapám pedig magyar, apa ízig-vérig magyar, anyu pedig magyar-angol. Két éves koromig kint éltünk a nagyszüleimnél, de mivel apa magyar és anya is remekül beszéli a nyelvet, így mi visszaöltöztünk Magyarországba.Óó és majdnem elfelejtettem,van egy bátyám: Tom. Mindig is közel álltunk egymáshoz.”
 Remélem pár embert kíváncsivá tettem!:))